Bejegyzett élettársi kapcsolatról

Arról kérdeztek, hogy számunkra miért lenne fontos a bejegyztett élettársi kapcsolat, ha ténylegesen a tervezet jogerőre emelkedik.
Itt olvashatjátok válaszaimat. Köszönöm a szerzőnek, hogy lehetőséget adott elmondani a véleményemet.

 

Válasz a gyűlöletkeltőknek

Hihetetlen, hogy azok az emberek, akik a megbocsátásról, szeretetről, elfogadásról kellene prédikáljanak – vagy akár meg is teszik a templomban, ilyen gyűlöletesen és megalázóan beszélnek embertársaikról (ebben a bejegyzésben, illetve Kulcsár Árpád cikkének hozzászólásaiban). Nem kérem én, hogy templomban összeeskessenek, nem kérem én, hogy megváltoztassák az egyházi törvényeket, viszont igenis kérhetem, hogy ne szóljanak bele a jogalkotásba. Kérhetem, hogy ne tiporják el azokat a jogokat, amelyek bárki mást megilletnek, hiszen én is pont úgy dolgozom, ugyanúgy adózok, ugyanúgy élem mindennapjaimat mint bárki más (kivéve, hogy sohasem beszélhetek nyíltan arról, hogy én is évek óta boldog párkapcsolatban élek, sosem mutathatom be őt, nem foghatom meg a kezét az utcán). Tizenéves, boldogságban, szeretetben együttélés után sincsenek meg azok a jogaim mint másoknak, nem kell nekem föltétlenül házasság, de igenis kérem, hogy jogilag én is védve legyek, párommal együtt, legyen jogunk közösen bankkölcsönt felvenni, ha közös javakat szeretnénk, legyen jogunk egymásról gondoskodni, ha mondjuk kórházba kerül valamelyikünk, legyen jogunk a közös vagyonunkat örökölni, ha valamelyikünk távozik. Miért fáj az a többségnek, ha esetleg mi is ezekben a jogokban részesülnénk, mitől fosztjuk meg ezzel a társadalmat? Annyira utálatos az, hogy én szeretem embertársamat, még ha azonos nemű is? Miért érdemlek én emiatt gyűlöletet, kirekesztést? Hiszen nem én választottam, hogy ki az akihez vonzódom. Kellett nekem ez a titkolózás, hazudozás, gyűlölködés?
Sokan vagyunk ebben a helyzetben, pedig ténylegesen arra lenne szükség, hogy lássák, igenis az ismerősöm, a szomszédom, a munkatársam, osztálytársam, a gyerekem stb. meleg, és normális viszonyom van vele, nem kevesebb mint én, és nem fertőzött meg eddig sem, és ezután sem fog. Csak meg kellene tennünk a lépést, de ameddig ilyen közegben kell élnem, nem tudom, ha meg tudom tenni.
Nem kérem én, hogy a templomban összeadjanak, azok a gyermekkori álmok már rég szertefoszlottak, de engedjék meg, hogy ne szűkítsék jobban a lehetőségeinket, jogainkat, amik még amúgy sincsenek.

UPDATE: Összegyűltek az aláírások :(

Amint az előző bejegyzésemben írtam, gyűjtik az aláírásokat a melegházasság elleni alkotmánymódosításra… és hát már meghaladta a követelt számot (csekély két hónap alatt 825ezer), és még folytatják a gyűjtést május 25ig.

http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/59051-tiltanak-a-meleghazassagot-osszegy-ltek-a-torvenykezdemenyezeshez-szukseges-alairasok

Lássuk, a továbbiakban hogyan folytatódik az ügy. Egyáltalán nem látom optimistán a helyzetet, bár kitudja… még volt hasonló próbálkozás alkotmánymódosításra, és nem jött össze.

Melegházasság

A napokban röppent fel a hír, hogy az ortodox egyház egy alkotmánymódosítási aláírásgyűjtést támogat, miszerint módosulna a családra vonatkozó cikkely – eddigi „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” megfogalmazást le akarják szűkíteni, a házasság egy férfi és egy nő szabad akaratán alapul. Egy cikk az erdélyi magyar egyházak vezetőit, képviselőit is megszólaltatta ebben a kérdésben, és hát ők is ugyanúgy támogatják a kezdeményezést.
Talán nincs is ilyen elvárásom, hogy az ország egyházai, úgy az ortodox, mint az erdélyi magyar egyházak, elfogadják két azonos nemű ember házasságát, még nem értek meg ehhez eléggé a követőik, viszont nem is egyházi törvényekbe való iktatását kérik ennek a kitételnek, és itt már kiborul a bili.