Büszkeség sugárzott szeméből és forró örömkönnyek gördültek le arcán, miközben szeretett gyermeke arcát nézegette és bársonyos kezecskéit fogta.
Kimondhatatlan volt a boldogság szívében és végtelenségig nyúló szeretetet érzett.
Már évek óta álmodozott erről a pillanatról, és most a várva várt álom megszületett.
Nem is kívánhatott ennél szebbet, jobbat.
Ő lesz az, aki kiemeli a sárból, a szégyenből, a homályból. Ő lesz az, aki megváltja, új reményt ad, annak a reményét, hogy ő soha nem vész el, benne örökkön tovább él.
A féltve őrzött családi hagyaték, az ezredéves tulajdonságokat hordozó gén átvészeli a természeti csalódást és az utódban megmarad.
Ez a természet rendje, erre születünk, átküzdjük magunkat érte tűzön és vízen.
Melegség árasztotta el, de ez a melegség megfagyott benne, amikor barátai intő szava csendült fel fejében.
„Nem tudod magad felvállalni a világ előtt, de azért gyereket akarsz? Hogy fog az a gyerek reagálni arra, hogy az ő családja nem olyan, mint a barátjáé, ha egyáltalán lesz barátja. A gyerekek nem értik meg, gúnyolni fogják, kiközösítik. Magányos lesz és megbélyegzett. Pont olyan, mint Te! Ezt akarod neki?”
A könnyek sűrűbben potyogtak le égő arcán, az öröm helyét a keserűség vette át és egy éles fájdalom hasította szívét.
Egy fájdalom, mely örökkön követni fogja, egy fájdalom, mely elszántságát és bátorságát megrendíti.
Mit lesz szeretet gyermekével, milyen sorsnak tette ki?
Megbocsátó vagy sújtó lesz a világ szeme?
Az érzelmekért milyen árat kell még fizetni?
Az anyai ösztön mely lappangva él bennünk egy szép napon felszínre tőr, és akkor várhatjuk azt a pillanatot, amikor gyermekünk mosolygó arcát láthatjuk.
Leszbikus vagy nem, benned él a Nő.
másként_kolozsváron 
Visszajelzés: Egy évvel ezelőtt… | másként_kolozsváron
Szia Szkarabeusz!
Most kezdtem el olvasgatni a blogod. Nagyon tetszik!
Szeretnélek megnyugtatni, leszbikusként neveltem fel egy fiút – nyáron lesz 18 éves – soha nem közösítették, ki azért mert az anyja lánnyal él. Az exemnek két gyereke van – most is nővel él – egyik gyerekét sem közösítik ki emiatt. Igaz sosem állítottunk be úgy az iskolába, hogy mi leszbikusok vagyunk. A gyerekek általában a közeli barátaiknak mesélnek az itthoni viszonyokról – bár a fiam volt már, hogy tanárának is elmondta. A fiam mindig azt mondja, hogy sokat csúfolták már a suliban sok mindenért, de azért még soha, hogy leszbikus az anyja.
KedvelésKedvelés
Szia!
Nagyon örvendünk, hogy tetszik a blog, és jó érzés tudni, hogy valaki olvassa a bejegyzéseinket.
Biztatóan hangzanak a szavaid. A gyerekvállalás gondolata megfogalmazódott bennünk, de egyelőre távoli célnak tűnik. Reménykedünk abban, hogy ha eljön a pillanat, akkor neki is hasonló tapasztalatai lesznek mint fiadnak.
Köszönjük a bátorítást!
KedvelésKedvelés